Az improvizáció lényege, hogy a pillanatban, arra reagálva, minden korábbi tapasztalatunkat felhasználva együttesen létrehozunk valami újat. Mindez akkor működik, ha kialakítunk egy bizalmi légkört, ahol egymásra figyelünk, partnerként érvényesnek tekintjük a különbözőségeket, sőt építeni tudunk belőlük. Akkor működik, ha nem egyénileg akarunk kitűnni és nagyot alkotni, hanem az a célunk, hogy a csapatunk tagjai egymást emelve tapasztalják meg a közös alkotás, fejlődés örömét. Akkor működik, ha megengedjük a hibázást, ha a közös tapasztalatainkból tanulunk. Akkor működik, ha a változásokat, a csapatot érő negatív hatásokat is ellenálló és rugalmas módon fel tudjuk használni közös céljaink elérése érdekében.

Milyen készségeket fejleszt az improvizáció?

Alkalmazkodóképesség és rugalmasság: Fogadjuk el a gyorsan változó körülményeket és reagáljunk rájuk számunkra előnyös módon akkor is, ha kezdetben csak a nehézségeket látjuk bennük.

Kreatív problémamegoldás: Tekintsünk a minket érő kihívásokra friss nézőpontból és találjuk meg rájuk az igazán egyéni, kreatív megoldásainkat.

Aktív figyelem: Lássuk, halljuk, érzékeljük, hogy partnereink mit üzennek éppen nekünk a szavaikkal és azon túl. Használjuk az aktív figyelem jelentette igazi kapcsolódást arra, hogy minden fél igényeit kielégítve közösen építkezzünk.

Együttműködés és csapatmunka: Támogassunk egy olyan légkört, ami kölcsönös bizalmon, pszichológiai biztonságon, támogatáson alapul, és ahol ezáltal mindenki szabadon a saját legjobb énjével járulhat hozzá a csapat közös sikeréhez.

Kommunikáció és történetmesélés: Fejezzük ki magunkat egyértelműen, tömören, spontánul és őszintén. Szavakkal és azon túl, hogy a partnereink megértsék ötleteinket, gondolatainkat, érzéseinket és igényeinket. Ezáltal esélyt kapunk arra, hogy velünk közösen építkezzenek ők is.

Érzelmi intelligencia: Találjunk rá a saját belső érzelmi világunkra, értsük meg magunkat és másokat, váljunk empatikusabbá.

Ellenállóképesség és magabiztosság: Lássuk meg, érezzük át, hogy a hibák az alkotási folyamat szerves részei. Ha elfogadjuk őket és tanulunk belőlük, ha okosan vállalunk kockázatot, csak akkor tudunk egy bizonytalanságokkal teli világban is jól fejlődni és boldogulni.

Döntéshozatal: Tudjunk gyors, józan, megalapozott döntéseket hozni, még akkor is, ha nem áll minden információ a rendelkezésünkre.

Jelenlét és tudatosság: Legyünk jelen az itt és mostban. Tapasztaljuk meg, hogy mi történik éppen, és döntéseinket ne a múlton sajnálkozva, vagy a jövő miatt aggódva hozzuk meg. Fókusz, tudatos jelenlét, valódi figyelem. Bármit is csinálunk éppen a munkában, vagy a magánéletben, minden tevékenység sikerének ez az alapja.

Vezetőként befolyással lenni: Tudjunk úgy vezetni, hogy a csapatunk belső motivációjára és elköteleződésére építünk. Nem dominálunk, csupán befolyással vagyunk rájuk, példát mutatunk a közös cél elérése érdekében.